Papírvarázslat Plusz

Mese a 3 testvérről

142992h

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer 3 testvér. Mind különböző világokból érkeztek, különböző tapasztalatokkal és sorsokkal. Egy közös volt bennük: imádtak festeni. Elhatározták, hogy sok embernek megmutatják mennyire jó dolog is ez. Mennyire jó dolog az életet a színek és a formák szemüvegén át nézni, az érzéseket és a gondolatokat a festővásznon életre kelteni.

A legidősebb testvér már rengeteg tapasztalatot gyűjtött. Bölcs volt és tapasztalt és bár sosem hencegett vele, élete során nagy tudásra tett szert. Sziporkázó kreativitását csak néhány ember előtt villantotta meg, hiszen sosem akart nagyképűnek tűnni. Neki rengeteg festővászna volt, ami meggyorsíthatta azt, hogy a festés öröme minél több emberhez elérjen.

A középső testvérnek angyalarca volt. Remekül értett ahhoz, hogy az embereket meggyőzze a festészet szépségéről. Nagyon vágyott az elismerésre és nagyon szépen festett, viszont nem bírta elviselni a kritikát. Szeretett szerepelni, ezért ő képviselte a többieket a világ előtt.

A legkisebb testvérnek kevés önbizalma volt. Nem szerette a vitákat. Abban hitt, hogy szép szóval és tettekkel sok mindent el lehet érni. Aki a közelében volt, mind feltöltődött az őt körülvevő nyugalomból. Ha meghallották szavát, sokat tanulhattak tőle. De ha megbántották vagy elhúzódtak tőle, ő is a sarokba bújt és nem állt oda kivont szablyával bizonygatni igazát. Úgy gondolta, hogy az idő majd úgyis megmutatja a valóságot.

A 3 testvér elindult hát, hogy minél több embernek megmutassa a festés örömét.

Nagyon sok emberhez el is juttatták a hírt: hogy bennük is kreativitás rejlik és merjenek bátran alkotni, hiszen az alkotás a saját örömükre történik és nem áll felettük bíra, aki eldöntheti, hogy amit csinálnak szép-e vagy ronda. Megmutattak egy-egy ecsetkezelési trükköt, de sohasem ítélkeztek, mindenkiben az önbizalmat és a szeretetet próbálták felébreszteni. Egy-egy közös festésről mindenki bizakodva és feltöltődve ment haza. A zűrzavaros és sötét világban nagyszerű és fényes kikapcsolódás volt ez az emberek számára.

De történt egyszer, hogy a középső testvér szívét elhomályosította a sötétség. Úgy gondolta, hogy ezt ő egyedül jobban tudná csinálni. Azt akarta, hogy mindenki tőle tanuljon és ő ítélkezhessen minden alkotás felett. És mivel kígyónyelve volt, meggyőzte az embereket, hogy ez így helyes és mindenki őt kövesse. Makacs volt és önfejű. Nem hallgatott a testvéreire.

A két másik testvér szomorúan állt. Az ő szívükben még ott lakott a fény és emlékeztek azokra az alkalmakra, amikor önfeledten alkothattak és megmutathatták a szabadságot a többieknek is. Hitték, hogy a világ lassanként ráébred az igazságra, melyet egy szép maszk elfedhet, de nem örökre…

De most nem volt mit tenni, a két testvér továbbállt és egy másik helyen próbált szerencsét. Egy olyan biztonságos zugot alapítottak, ahová bárki bátran és szabadon beléphetett és ahol mindenki szabadon alkothatott.

Ez a hely ma is bárki számára nyitva áll, akinek tiszta a szíve és a tekintete. Bárki számára, aki az alkotás örömét keresi. Bárki számára, aki biztatásra, jó tanácsra és feltöltődésre vágyik.

Te mire vágysz a szíved mélyén?

Betsy xo

* illusztráció: J.K. Rowling: The three brothers

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Erika Mucsi says:

    Szeretem ezt a mesét. Nagyon megérintő, és sokan talán meg is értik.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!